31 Ai Dream- Álmodozó harmincas

31aidream.jpgFőszereplőnk Deguchi Chikage 31 éves, dolgozik és egyedülálló. A mostani osztálytalálkozón talán fordul a sorsa és szerelmet vallhat Harunak, akit középiskolában szeretett. Azonban rá kell jönnie, hogy különc, akit a kolléganői ostobának és gyerekesnek tartanak, arról nem beszélve, hogy még szűz is. A végső csapás, hogy szerelme összejött az egyik másik osztálytársával a találkozó után. Deguchi úgy dönt értelmetlen így az élete, de egy másik osztálytársa felajánl neki egy kísérleti gyógyszert, amitől megfiatalodik és úgy néz ki, mint végzős önmaga. Ha már itt tart, felfedezik, mint modell. És hirtelen 4, jól látjátok, 4 darab férfi fejét csavarja el kevesebb, mint 13 fejezet alatt.

A realisztikus, picit negatív beütésű kezdés után a történet átfordul bugyuta szerelmi sokszöges ámokfutásba,amin az alaptörténet sem dob túl sokat, hiszen nem csak a történet nem igazán eredeti, de az elbeszélés módja sem az. Tanemura Arinától (Kamikaze Kaito Jeanne, Fullmoon wo Sagashite) azért többet vártam. A főszereplő egy tizenhat éves testébe bújt 31 éves, de lehetne 12 is, ha a személyiségét nézzük. Valljuk be, ha sem a történet, sem az elbeszélés módja nem egy nagy durranás, akkor legalább eredeti karakterek kellenének, akik elviszik a hátukon a mangát. A szerelmi részre kár is kitérnem, az egész egy nagy dzsumbuj.

A témaválasztásnál jobb lett volna vagy a seinen felé elvinni a történetet és akkor több komolyságot kapna az egész, vagy ha már shoujo, akkor az legyen rendesen megcsinálva.

Lehetséges, hogy csak első olvasásra ítélem meg ennyire szörnyűnek, és a későbbiekben jobb lesz, de ez nem a legjobb művei körét bővíti egyelőre. Idővel kiderül, hogy első látásra igazam volt-e ezzel kapcsolatban.

Reklámok
Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Attack on Titan – Titánok másként

attackontitan.jpgAz utóbbi időkben nagyon felkapott és népszerű mű végigsöpört Japánon és bizony még Amerikában és Európában is gyűjtött rajongókat bőven.

Egy dark fantasy világában járunk, ahol az emberiség megmaradt része egy falakkal körbevett városban próbál élni, miközben kint a biztos halál várna rájuk, mert a hatalmas titánok bizony senkit sem kímélnek. Főhősünk, Eren Yeager, gyerekkori barátaival Mikasával és Arminnal úgy határoznak, hogy belépnek a hadseregbe és sokkal ambíciózusabbak, mint elődeik. Ami kapóra jön, hiszen maguk a titánok is kezdenek jobban nyomulni, így félő, hogy a maradék ember is a martalékukká fog válni. De aztán jön egy váratlan fordulat és aztán még több is, s rá kell döbbenniük főhőseinknek, hogy semmi sem csak fekete és fehér.

Egy sötét és titkokkal teli világot sikerült teremteni ezzel a mangával, ami film és anime adaptációt is megélt már többek közt. A drámája és a karakterek adják a húzóerejét a történetnek, illetve az apránként adagolt titkok és azok magyarázatai.

Valószínűleg ez lesz a 2010-es évek Fullmetal Alchemistje, bár én azért nem tartom annyira jónak. Az én ízlésemnek túl darkos, a karakterek ijesztően megcsömörlöttek. Ettől függetlenül jó, az aktuális ízlésvilágot tökéletesen leírja.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Grand Budapest Hotel – Egy letűnt korszak utóérzése

grandbudapesthotel.jpgNehezen szántam rá magam a film megnézésére, mert egyrészt mindig akadt más elfoglaltság, másrészt nem tudtam pontosan, mit is várjak tőle.

A Grand Budapest Hotel több idősíkban játszódik, egy olvasott visszaemlékezés arról, hogy valaki visszaemlékezik “azokra” az időkre. A történet nagyrésze az 1930-as években játszódik Közép-Európában, egy kitalált országban. Egyik főszereplőnk, Zero, a volt lobbi fiú meséli el, hogyan került hozzá a hotel, s ekkor jön a képbe Gustave, a concierge, aki idős hölgyekre hajt és miután örököl egy drága festményt, gyilkossággal vádolják meg.

Ennyi untig elég a történetből, márcsak azért is, mert nem szívesen lőném le a poénokat.

Egy igazi tragikomédiát látunk. A történet komoly dolgokról szól, egy komoly helyzetben, ne feledjük a két világháború között járunk, de egy olyan nosztalgikus rózsaszín felhőn át nézzük az egészet, hogy olykor teljesen megfeledkezünk a brutalitásáról és valódiságától.

Gustave, a másik főszereplőnk, egy hotelben próbálja fenntartani egy már nem létező boldog, béke-időkbeli hangulatot. Eközben azonban nem feledkezik meg a valóságról sem, így nem mondhatnánk egy teljesen Don Quixote karakternek, bár az tény, hogy csak néha kukkant ki a valóságba, így a sorsa nem kétséges.

A sötét humor, a gyors történetvezetés, a díszlet és a színészek fergetegesek voltak. Igen, ez nem a hasamat fogom a röhögéstől film, hanem a szelíd, odaszúró, figyelmesebbeknek és türelmesebbeknek ajánlott darab, ami végsősoron szomorú, azért mégsem hangolja le teljesen az embert.

Nagyon érdekes darab, jogosan jártak neki az Oscar-díjak és a jelölések is.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

One-Punch Man – Kiütéssel nyer

opmEgy webcomic, ami annyira népszerű lett, hogy most animével hódít és ki tudja még, hova visz az útja.

A One-Punch Man története érdekes, egy ONE nevű ember rajzolja webcomicként, majd egy mangarajzoló engedélyt kért tőle, hogy átrajzolhassa digitálisan, hogy aztán kiadják a sztorit és azóta több mangakötet és egy évad anime és kijött belőle.

Maga az egész Saitamáról szól, aki megunva az unalmas munkanélküli hétköznapokat, elhatározza, hogy a hobbijának él és hős lesz belőle. Egy érdekes edzésmód következtében, hihetetlen erőre tesz szert és meg is kopaszodik. Nincs ellenfél, akit ne tudna legyűrni. De így lassan kiveszik belőle a mókafaktor. Az állóvizet felkavarja Genos, a kiborg, aki Saitama tanítványa lesz.

A történet nem csak remek paródiája a shounen műfajnak, hanem önállóan is megállja a helyét. Nagyon okosan, olykor ironikusan, fejtegeti a hős, hősiesség témakört, miközben a nézőt/olvasót, nem hagyja nyugodni és a klissék halmazán túl képes valami egyedit letenni az asztalra.

Kevés olyan shounen van mostanság, a túltengő piac miatt is, ami ilyen eredeti lenne, épp ez az egyik bája a történetnek. Másfelől, bár elképzelt világban járunk, Saitama problémái nagyon is valóságosak, így könnyebb azonosulni is vele. Kiábrándultsága, kiégése, illetve az ennek ellenére fennálló optimizmusa és életszemlélete modern problémákra világít rá, de mindezt nem lehangoló módon teszi, hála annak, hogy mégis csak egy hős, aki vicces helyzetekbe kerül és furábbnál furább alakokkal találkozik.

Összességében az utóbbi évek egyik legfrissebb, legérdekesebb darabja a shounen világból, ami teljes mértékben megérdemli a rá irányuló figyelmet a közönség részéről és a befektetett munkát az alkotók oldaláról.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Hotel Transylvánia 1-2 – Szörnyen jó?

hoteltranszilvaniaAdam Sandler egy rajzfilmes drakula hangját adja és ez így pont jó is.

A két film története tömören: Apuci kicsi lánya, Mavis, megismerné az emberek világát, de apja ettől nagyon félti, mivel feleségét az emberek ölték meg. Ám a mai világban a szörnyekre másként tekintenek, ezt egyedül Drakula gróf nem hajlandó észrevenni. Egy szállodát vezet, ahova a szörnyek kikapcsolódni vágynak, ám betéved oda egy ember, aki alaposan felkavarja az állóvizet és elrabolja Mavis szívét. A második részben pedig az unoka vámpír-ember léte a kérdés, és persze az, hogy fontos-e mik is vagyunk, emberek vagy szörnyek.

Először nem volt kedvem megnézni a filmet, de mint rajzfilm, igen is jó. Hiába kiszámítható a története, élvezetesen van tálalva, nem véletlenül rendezte az a Gendy Tartakovsky, akinek például a Dexter laboratóriumát, Samurai Jacket, vagy éppen a Star Wars: Clone Wars animáció. Mindkét filmnek jó a ritmusa és szerencsére a második részen nem fogott a második részek átka, mert ugyanolyan jó volt, mint az első. Egyszerre modern és emberközeli. Manapság kevés ilyen rajzfilm készül, pedig milyen jók tudnak lenni!

A modernsége a nagyobbaknak imponálhat jobban, az emberközelisége pedig felismerteti a nézővel azt az örökérvényű dolgot, hogy csak attól, mert mese, még nagyon is igaz lehet. Elég csak a szörnyek és emberek kategóriákat mással behelyettesíteni és kész is a valós élethelyzet. A túlféltő apuka, az anyósék, az utálatos rokon és a többiek épp olyan életszerűek, mint a szomszéd Margit néni, csak ők mondjuk vámpírok. Mármint nem Margit néniék.

Az utóbbi évek egyik kellemes meglepetése, ami gyereknek és mesekedvelő felnőtteknek is élvezetes egyaránt.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Mentőexpedíció – Matt Damont a Marson hagyták

mentoexpedicio.jpgFőszereplőnket egy marsi küldetés során véletlenül a Marson hagyják és feltehetőleg 4 évig nem jön el számára a segítség, így véges ellátmánya és számos más hátráltató körülmény mellett kell túlélnie ezt a kalandot.

Bárki megkérdezi tőlem, hogy őszintén, mit is vártam el ettől a filmtől, nem tudnám megválaszolni, mint ahogy azt sem igazán, hogy miért néztem meg. Illetve, utóbbira van magyarázat, szeretem a túlélős sci-fiket. Ez a műfaj és az ilyen jellegű film arra jó, hogy tökéletesen kizökkentsen a hétköznapokból és kicsit átértékeltesse az élet és túlélés fogalmat. A film teljesen lekötött, jó volt, Matt Damon jófej karakter és a vizuális cuccok is teljesen rendben voltak. De a film annyira kiszámítható volt, hogy az kicsit fájt. Ez az amerikai filmek sajátossága, hogy minden jó, ha a vége jó, de egy vállvonással is el lehetne rendezni ezt a filmet. A Gravitációhoz képest nulla, pedig én még azon is fanyalogtam. De ez… Itt aga a koncepció és a színészi játék volt jó, de őszintén egy percig sem aggódtam azon, hogy mi lesz a film végkimenetele, így izgulni sem volt miért. Kár, pedig legalább lett volna benne némi dráma. Hollywoodban nem divat nem teljesen pozitív filmeket csinálni, ami mégis drámai, annak nagy része pedig hihetetlenül csöpögős.

Ez a film jó, tökéletesen összetett, jó főszereplővel, de az unalomig ismert történettel és váratlannak nem nevezhető fordulatokkal.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Thor filmek 1. és 2. rész

thor12.jpgA Marvel univerzumba viszonylag későn, pár éve kapcsolódtam bele, de igyekszem behozni a lemaradásomat. A Thor filmek nem igazán tartoznak a kedveim közé, de mégis egész jók.

Az első részben megismerkedünk az alapszituval, a karakterek külalakja, jelmezei nagyon jól mutatnak. Kapunk egy testvérharcot, konfliktust és egy megszelídülő főhőst. A második részben még nagyobb veszély, világok közötti harc, élvezhetőbb konfliktusok és látszólagosan megoldódó Loki problémák.

Nos, az első filmet annyira nem kedveltem meg. Egy egyszerű, közepes film, amit Asgard dobott fel leginkább. A film jó humorú és tetszett a téma választás is, hogy Thorból, az öntelt istenségből egy bölcsebb istenség lesz. Kár, hogy túl hamar jön számára a felismerés, így kicsit sekélyesnek tűnik ez a fajta karakterfejlődés, de a film ennyit engedett meg neki. Egy kis idő a Földön szupererő nélkül, úgy tűnik szelíddé változtathatja az amúgy nagyon önhitt Thort. Tetszett a Lokival való konfliktusa is. Én nem vagyok az a Loki rajongó, de azt meg kell hagyni, hogy sokat tesz hozzá a karaktere a filmhez.

A második film, a Sötét világ már jóval érdekesebb, most hogy ismerjük a szereplőket, jobban el lehet szórakozni velük/rajtuk, nem kell külön mindenkit bemutogatni. Egy veszélyes ellenfél és egy veszélyesebb együttállás izgalmassá tette az egész filmet. Én jobban szórakoztam rajta, mint az elsőn. Jobb volt a film ritmusa. Csak azt sajnálom nagyon, hogy Jane Foster csak egy senki volt a történetben, aki véletlenül rosszkor volt rossz helyen, s bár a film végén végre ő is csinált valami értelmeset, úgy összességében sajnos a filmben elveszett. Persze jobb, hogy nem volt nyálas a film és túl sok szerelmi civódás sem volt benne, de ahhoz képest, hogy milyen jó karakternek tűnik abból, amit látni lehet belőle, nagyon kevésszer csinál is valamit, amit én személy szerint sajnálok.

Mindkét filmben hangsúlyos szerepe van Lokinak, aki közönség-kedvenc, így a következő, harmadik részben is bizonyára viszontlátjuk. Egyszerűen jól van összerakva. Nem egy egyszerű manipulátor, vagy gonosz lény. Egy komplex, esendő karakter, akiben több emberi vonás van, mint a karakterek jó részében. Érthető, hogy miért ő a kedvenc és miért ő viszi el a prímet a filmben.

Összességében jó filmek voltak, bár nem átütő erejűek, sem olyanok, amiket sűrűn újranéznék, vagy akárcsak még egyszer is.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Szajna csillaga – La Seine no Hoshi

szajnacsillaga.jpgJapánban a Versaille rózsája, alias Lady Oscar/The Rose of Versailles sikere nyomán, pár évre rá, az 1970-es évek közepén íródott és aztán rajzfilmesített Nadine próbálta kihasználni a friss, japán érdeklődést a francia forradalmi időszak iránt. Forrásai közé tartozik még az 1963-as Alain Delon film a “Fekete Tulipán” is.

A főszereplő, Simone (német változatban Nadine) boldogan él Párizsban virágárus szüleivel, közvetlenül a francia forradalom előtt a 18. század végén. Élete hamarosan gyökeres fordulatokat vesz, egy gazdag jóakarója úrihölggyé neveli és örökbe fogadja őt, megtanítva a lányt vívni. A városban eközben a Fekete Tulipán álarcos igazságosztóként védi a szegényeket a csúnya, gonosz nemesektől és Simone-t ráveszi arra, hogy álarcosként harcoljon ő is, a Szajna csillaga néven. Főhősnőnk rájön arra, hogy múltjában több a fehér folt, mint kéne. Kiderül, hogy nem a virágárus lánya és hogy van egy nővére, aki a palotában él.

Rengeteg karakter, sok halál és Európa japán szemmel. A rajzolás hagy némi kívánnivalót maga után és a történetvezetés sem tökéletes. Sajnos vannak sablonos dolgok, mint a kötelező állat-pajtások, kötelező kisgyerek, de maga a történet elég izgalmas és csavaros, még úgy is, hogy a 39 részből, már a hatodikban vagy még korábban ellövik és spoiler következik, én is ezt teszem, Simone nem más, mint Marie Antoinette rejtett féltestvére. A titokra nem szabad, hogy fény derüljön, így a főszereplőnkön kívül mindenki tudomást szerez róla, ami csak a főhősnő dolgát nehezíti meg, hiszen fogalma sincs, miért száll rá mindenki.

Érdekes ábrázolása ez a történelemnek, nem mossa tisztára Marie Antoinette nevét, de nem is tiporja el teljesen őt. Bemutatja, hogy a forradalom milyen jó dolog és egyben milyen borzalmas is, és hogy sok tragédia történik, s az igazság sem a nemesség, sem a forradalmárok oldalán nem áll. Mert végső soron mindenki csak ember.

Ez az egyik első olyan sorozatok egyike, ahol a főszereplő önmaga küzd meg az ellenfeleivel még a Fekete Tulipán is csak mellékszereplő hozzá képest. Simone egy bátor lány, bár sokat sír és jó lelkének, kitartásának és jóakaróinak köszönhetően tud igazságot tenni és a szegényeket megvédeni.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Little Miss Sunshine – A család kicsi kincse

csaladkicsikincse.jpgA magyar címet szidják, nyilván jobban tetszene a “Kicsi Napsugár Kisasszony” tükörfordítás, vagy mondjuk az “Édes, kis napsugár” (én így fordítottam le a címét, de A család kicsi kincse is tetszik).

No, a történet arról szól, hogy egy igencsak problémás család legkisebb tagja, Olive, bejutott a Család kicsi kincse gyerekszépségverseny döntőjébe, ami Kaliforniában van. Így a család bepréseli magát a kisbuszba és nekivág a hosszú útnak, ami minden csak nem könnyű.

Igazán üdítő ilyen filmet is látni, bár majd tíz éve készült, de csak most jutottam hozzá. A fekete humor, dráma, a szereplők életszaga mind-mind emeltek a történeten, ami tipikus és mégis szórakoztató. A film egyszerre humoros és nagyon drámai. Könnyedén adagolja azt a sok súlyos csapást, ami a családot éri, mert valljuk be, rendesen megszívják egész idő alatt. De mégis összeforgácsolódnak és mindenki folytatja tovább.

Ez a film nem fekszi meg a gyomrot, de az arra fogékonyaknál beindítja a bogarat és a kellően tájékozottak tudják értékelni a valódi humorát. Egy igazi, amerikai görbe tükör.

Két dolgot emelnék ki, az egyik az autó és amit szimbolizál. Az autó csak akkor megy, ha mindenki együtt ott van, kicsit kopott, kicsit problémás, de összetartja a családot és a család valóban segíti minden tagját. Ami mindenkire erősen rá is fér. A másik pedig a film végén maga a szépségverseny. Ha annyit mondok, hogy az ottani kislányok egytől egyig igazi szépségversenyesek és ez a valódi fellépő ruhájuk, sminkjük és performanszuk, lehet, hogy máris sokat mondtam. Persze, tőlünk, magyaroktól kissé idegen ez a dolog, ezért is tűnik ez képtelenségnek, de USÁ-ban ez sajnos valóban létező jelenség, nem pusztán művészi túlzás.

Egy szokatlan vígjáték, bő másfél órában, ami egy próbát mindenkinek megér. Egyébként a nagypapát alakító Alan Arkin ezért a szerepért Oscart kapott és a legjobb eredeti forgatókönyvért is kapott egyet a film.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

A holnap határa – Amikor sikeresen adaptálnak valamit Japánból

holnaphatara2014 egyik legjobbnak ítélt sci-fi filmje egy őrnagyról szól, aki nem akar háborúban éles bevetésre menni a Földön káoszt okozó űrlények ellen, de mégis oda kényszerül az első sorba harcolni. Ám, amikor meghal, hirtelen újrakezdődik a tortúra, újra át kell élnie az utolsó ostrom előtti napot és magát az ostrom napját. Egyetlen igazi bajtársa Rita, a verduni angyal, aki átélt hasonlót és szárnya alá veszi a kissé elveszett őrnagyot.

A film, bár, szinte természetesen happy enddel végződik, nagyon szórakoztató, érdekes, Tom Cruise és Emily Blunt karakterei masszív elemei a filmnek. Külön dicsérendő a női főszereplő szerepe és alakítása, egy igazán badass csaj már hiányzott mostanság, és ez a főhősnő tényleg jó. Dicséretes Tom Cruise is, hiszen egy jó filmet is el lehet szúrni, de ő felnőtt a feladathoz és olyan szereplőt vitt a vászonra, aki élő és emberi.

Mint azt már többször írtam, szeretem a sci-fiket és különösen jól esett, hogy egy élvezetes, szórakoztató filmet tudtak összerakni belőle. Nem unalmas, elgondolkodtató is és képes volt egy külön világot, teret alkotni magának, amiben nem lehetett idegennek érezni a szereplőket. Természetesen a látvány sem utolsó, de egy nagyszabású filmnél manapság ez a minimum. Az időutazástól kezdve az űrlényeken, robotokon, futurisztikus világon át a számítógépes játékok világáig sok ismerős elemet találhatunk és ezek egy cseppet sem zavaróak, sőt.

Egyet igazán sajnálok, ez cseppet sem negatívum persze, csupán egy kis apróság, hogy nem tudtuk meg, hogy mi az űrlények célja. Joggal merülhetne fel a kérdés, hogy ilyen filmnél miért is kéne ezt boncolgatni, én viszont úgy érzem, teljesebb lett volna tőle az egész és egy kicsit leszakadtunk volna az űrlények=gonoszok, mert csak vonalról, ami felüdülést jelentett volna ebből a klisséből, dehát, ez van.

Fontos megemlítenem, hogy egy japán light-novel feldolgozása maga a film, és ezután készült belőle egy rövidebb manga is.

Szóval egy szórakoztató sci-fi a műfaj kedvelőinek. Elő a pattogatott kukoricával és jó szórakozást hozzá!

Uncategorized Kategória | Hozzászólás