Főszereplőnket egy marsi küldetés során véletlenül a Marson hagyják és feltehetőleg 4 évig nem jön el számára a segítség, így véges ellátmánya és számos más hátráltató körülmény mellett kell túlélnie ezt a kalandot.
Bárki megkérdezi tőlem, hogy őszintén, mit is vártam el ettől a filmtől, nem tudnám megválaszolni, mint ahogy azt sem igazán, hogy miért néztem meg. Illetve, utóbbira van magyarázat, szeretem a túlélős sci-fiket. Ez a műfaj és az ilyen jellegű film arra jó, hogy tökéletesen kizökkentsen a hétköznapokból és kicsit átértékeltesse az élet és túlélés fogalmat. A film teljesen lekötött, jó volt, Matt Damon jófej karakter és a vizuális cuccok is teljesen rendben voltak. De a film annyira kiszámítható volt, hogy az kicsit fájt. Ez az amerikai filmek sajátossága, hogy minden jó, ha a vége jó, de egy vállvonással is el lehetne rendezni ezt a filmet. A Gravitációhoz képest nulla, pedig én még azon is fanyalogtam. De ez… Itt aga a koncepció és a színészi játék volt jó, de őszintén egy percig sem aggódtam azon, hogy mi lesz a film végkimenetele, így izgulni sem volt miért. Kár, pedig legalább lett volna benne némi dráma. Hollywoodban nem divat nem teljesen pozitív filmeket csinálni, ami mégis drámai, annak nagy része pedig hihetetlenül csöpögős.
Ez a film jó, tökéletesen összetett, jó főszereplővel, de az unalomig ismert történettel és váratlannak nem nevezhető fordulatokkal.
