A nyomorultak – Victor Hugo regénye és a 2012-es film

nyomorultakmiseravles

Egy abszolút alapmű, ami nézve könnyebben emészthető, mint olvasva, de aki olvassa, annak nem jut eszébe további kérédseket feltenni a szereplőket illetően, hiszen épp csak a bugyi szinük nincs leírva. Vagy mégis?

A történet nagyon röviden szólva Jean Valjean viszontgasgairól szól, akit kenyérlopásért, majd többszörös szökési kísérletei miatt 19 évig sínylődik börtönbe, s hiába szabadul utána, a társadalom megbélyegzi és kitaszítja, mígnem egy pap révén jó útra tér, igaz ennek az az ára, hogy kitalál magának egy új személyazonosságot. Magához vesz egy árva kislányt, Cosette-t, és felneveli őt, miközben a rend éber őre, Javertn állandóan a nyomában jár. Mindeközben pedig zajlik a történelem a 19. századi Franciaország zűrös időszakában.

A nyomorultak egy tökéletes korrajz, több társadalmi rétegen átívelő történet, ami a mai napig egy irodalmi alapműnek számít, bár olvasása igencsak kihívásra kényszeríti az egyszeri olvasót, aki nem tudhatja, hogy Victor Hugo olyan részletességgel mutat be mindent és mindenkit, hogy már-már az az érzésünk támadt, hogy mi is ott élünk, ott vagyunk abban a korban és az utolsó kavicsig le van írva minden. És ez így jó. Aki ebből a regényből nem ismeri meg a 19. századi Franciaországot, annak másból sem megy.

A regény nagy részletességgel számol be minden szereplőről, így csak sokáig jutunk el addig a kezdőpontig, amit a legtöbben ismernek, hogy Valjeanból jó ember lesz. A történet átívelő szálait ő köti össze, röviden összefoglalva egy bűnös ember jó útra tér, más dolog, hogy mennyire bűnös, és a végén, mivel jó szívvel cselekedett megváltást nyert. Persze nem az ő szerepe az egyetlen, ami kiemelkedő, szegény Fantine története hihetelenül erős és drámai, az öreg pap, aki megmentette Valjeant, szintén fontos karakter, illetve Marius, a nemes diák és forradalmár és a Thénardier család, akik nagy haszonlesők.

A 2012-es film tulajdonképpen a musical megfilmesített verziója, így aki a musicalt látta, látta a filmet is, illetve fordítva. Természetesen más színpadon látni és más filmvásznon, de mindegyik élmény. A film játékideje bár hosszú, de képtelenség lenne számára visszaadni a regényt, így a akaraktereken keresztül igyekszik támpontokat adni. Cosette a regényben is gyenge alak volt, a filmben pedig pláne. És, ha már kritika, Javert felügyelő egy ponton a filmben elengedi Thénardiert mondván, hogy kis piti bűnözőkkel nem foglalkozik, illetve erre utalt erősen a jelenet, holott a felügyelő karaktere pont arra épül, hogy minden törvényszegőt lecsukat, így a könyvben Thénardiert is börtönbe juttatja, vagyis meg sem fordul a fejében, hogy elengedné.

Összességében bátran ajánlom a filmet és a regényt is, mert összetetten és érzékenyen nyúl egy olyan témához, amihez sokan nem akartak és nem is mertek sosem, pedig létező, lélegző probléma volt akkor is és manapság is.

Reklámok
Kategória: Uncategorized | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s