Transzcendens – A sci-fi, ami majdnem jó lett

Transcendence

Egy film Johnny Deppel és Morgan Freemannel arról, hogy egy tudós agyát feltöltik a számítógépbe, hátha ott valóban tovább él, miközben a technika-ellenes terroristák üldözik őt és nejét, mivel nekik nem tetszik, hogy a számítógépes Johnny Depp hihetetlen hatalomra tesz szert.

Spoiler nélkül ennyi a sztori dióhéjban. Én imádom a sci-fiket, ezt már többször is kiemeltem, szóval ez is finom fogásnak ígérkezett, de csúnyán elhasalt. Ha csak leírnám a történetet és nem nézném meg a filmet, azt mondanám, ez nagyon jó. De nem az. Rossz helyen van a fókusz, a lényeg nincs kiemelve, a színészek és a szerepeik… csapnivalóak.

A filmben annyi lehetőség volt, de nem tudott élni velük. Minden olyan felszínes volt, esélyt sem adott arra, hogy az ember kicsit is együtt érezzen bármelyik karakterrel. A történet maga még elfogadható lett volna, de valahogy a megvalósítása nem hozta ki belőle az igazán jót. Pedig az alap kiváló. Számítógépbe feltölteni egy agyat? Szuper. Filozofálni, hogy ez most ugyanaz az ember vagy se? Király. Elmélkedés a lélekről és az Isten játszásról? Pompás. Amikor a technika-ellenesek veszélyesebbek, mint a technika? Komoly téma. Egy tudós férj és tudós feleség kapcsolata? Páratlan.
És ennek ellenére nem lett jó. Nagyon sajnálom. Unalmas és a végén azt a kevés izgalmat is kiöli belőle, ami volt benne.

amerikai, film Kategória | Hozzászólás

Frozen – Jégvarázs – A nagy Disney siker

Frozen

Volt szerencsém 3D-ben megnézni a filmet, s azt kell mondjam, hogy: Végre! De rég láttam egy tök jó Disney rajzfilmet.

Elsa és Anna testvérek, akik eltávolodnak egymástól, mert Elsának különleges ereje van, s fél, hogy bántaná vele a húgát, mint ahogy azt gyerekkorukban egyszer tette. A mit sem sejtő Anna végül kiereszti a szellemet a palackból és Elsa varázsereje, hogy mindent jéggé változtat, mindenki számára ismert lesz. Így vajon el tudják fogadni az emberek?

A film több szempontból is jól sikerült. Egyrészt a számítógépes technika lehetővé tette, hogy a képi világ csodálatos legyen. A történet fő pillére a testvérkapcsolat, ami szintén remek húzás volt, külön pacsi a hóemberért, Olafért, akit bár nem kedveltem, de nagyszerű szimbóluma volt a testvéreknek. A fordulatok rendben voltak, ahogy a történet is. A főzene remek, szinte minden nyelven telitalálat. Talán eggyel több dal van benne, mint amennyi kéne, de tennem tudom, melyik is az igazából.

A film bemutatja, hogy attól, hogy félelmetes ereje van valakinek, még nem biztos, hogy rosszra akarja használni. Elsa szülei sajnos nem jöttek rá, hogy lányukat nem halálra kell ijeszteni azzal, ha használja az erejét, megöli a tesóját, hanem segíteniük kellett volna abban, hogy az erejét jóra használja és biztonságosan. A trolloknál is hagyhatták volna őt, még az is emberségesebb lett volna annál, hogy egy anti-szociális személyt neveltek belőle.

Az, hogy a Disney mer változtatni, és Elsából jó Hókirálynőt csináltak, meghozta a gyümölcsét. Nincs kétségem afelől, hogy lesz második része is. Hogy az vajon fel tud-e az első film sikeréhez emelkedni… nos efelől már erős kételyeim vannak, mert ha valamiben gyenge a Disney az a film folytatások(természetesen vannak kivételek), de elég csak az Aladin vagy a Pocahontas második részeire gondolni. Nem azt mondom, hogy rosszak voltak, de nem véletlenül emlékszünk inkább csak az elsőre belőlük.

Szóval a Jégvarázs mert egy kicsit merészebb lenni és ez eredményhez vezetett.

amerikai, rajzfilm Kategória | Hozzászólás

Az ördög Pradát visel – Meryl Streep, a divatvilág csúcsán

devil-wears-prada

Egy egyszerű lány, Andrea, (Anne Hathaway) újságíró lenne, de nem jön össze neki és egy divatmagazin vezérének (Meryl Streep) a másodasszisztense lesz. Kár, hogy Andreának nincs divatérzéke, semmit nem tud a divat világáról, s a stílust sem nagyon ismeri. A film alatt kikupálódik, de rájön, hogy olyanná vált, aki már nem egészen ő, így tapasztalatokkal gazdagon újra kezdi az életét és végre azt csinálja, amit szeret.

Nagyjából ennyi. A film fénypontja maga Meryl Streep alakítása. Élvezet nézni a játékát, ahogy játssza a mindenható nőt, akiből csak a leges-leges legritkábban tör ki érzelem, mindenkit eltapos, legyen az barát vagy család. De Streep mégis vitt a karakterébe valami olyat, amitől több lesz, mint egy egyszerű, kegyetlen, szigorú főnök.

A tanulság részben az, hogy lehetsz nőiesebb, attól még ugyanúgy önmagad maradsz, illetve, hogy mindenki azt csinálja, amit választ, s ha nem tetszik, ne csinálja. A film ez utóbbit egész szépen kiemeli. Meryl Streep karaktere bár néha szenved, élvezi azt, amit csinál, tudatosan ezt választotta, nem érzi és érezteti magát áldozati báránynak, mert őt ebbe a helyzetbe kényszerítették. Ő nyíltan felvállalja azt, amit tesz, nyíltan felvállalja önmagát, vagy annak a sötét, rideg főnöki valóját inkább. Andrea rájön arra, mit is akar valójában és igazi álmát váltja valóra. Mert panaszkodni könnyebb, mint váltani, s ő nem áll be közéjük.

Jó film ez a pályakezdőknek is abból a szempontból, hogy bemutatja a munka világát, hogy itt nem várhat dicséretet és piros pontot, ha elvégzik a feladatát, bár az itteni főnök a maga nemében elég brutális és kegyetlen.

De ahhoz képest, hogy csajos film, sokkal több ész és kevesebb nyál van benne. A kötelező rút kiskacsából-szép hattyú vonal zavaró lehet, illetve a szerelmi szál gyengesége sem éppen előnye a filmnek, bár a kapcsolat ábrázolása maga jóval eredetibb és reálisabb, mint ahogy azt az ilyen filmekben általában mutatni szokták.

Szóval egy jól sikerült film, ami kiemelkedik a tucat csajos filmek közül, miközben könnyed tud maradni és nem drámázza túl a dolgokat.

amerikai, film Kategória | Hozzászólás

Majo no Shinzo – A boszorkány szíve

majo no shinzo

 

Egy magát gótikus fatasynek eladó manga egy 400 éve vándorló, fiatal lánynak tűnő boszorkányról szól, aki bizarr, ijesztő és felettébb érdekes helyzetekbe keveredik utazása során. Egyetlen társa, Lumiére, a petróleumlámpa, ami beszél. S hogy mi a célja? Hogy megtalálja a szívét.

Egy érdekes, gótikus történet, aminek nagyon jól eltalálták a hangulatát. Még nincs túl sok fejezet belőle, viszont annál jobb az egész, csak ajánlani tudom. Egy kis európai misztikum övezve a japán manga világával és érzelmeivel. Szép darab.

manga, shoujo Kategória | Hozzászólás

Nobugana no Chef – A történelmi kulináris manga

nobugananochefAmikor a hagyományos japán történelem keveredik a hagyományos és nem-hagyományos szakácsművészettel, egy olyan lebilincselő művet kaphatunk, mint a Nobugana szakácsa.

In medias res, vagyis belecsapunk a történet elején a dolgok sűrűjébe, főszereplőnk, Ken, elvesztette az emlékezetét, s csak azt látja, hogy társát megölik a 16. századi Japánban. Ken csak annyit tud magáról, hogy vérbeli szakács és hogy valamiért többet tud erről a korszakról és történelméről, mint egy átlagos ember. Miután egy Natsu nevű kovács lány megmenti, Oda Nobugana személyes szakácsa lesz és a viharos történelmi eseményeken keresztül próbál az akkori hozzávalókból fejedelmi étkeket varázsolni és olyan diplomáciai sikereket hozni Nobuganának, amelyek akár a jövőt is befolyásolhatják. Ken kiváló képességei azonban nem csak csodálatot, hanem irigységet is szülnek. Vajon képes lesz-e túlélni a viszontagságos 16. századot? Megtudjuk, hogy került oda egyáltalán a jövőből, megtudjuk-e végre kicsoda Ken valójában, illetve fog-e változtatni a jövőn, ha lehetősége adódik rá?

Oda Nobugana egyike a japán történelem legnagyobb alakjainak, s ez a történet igyekszik emberi színben feltüntetni. Nobugana, bár erőszakos volt, forradalmi tettei és nagy intelligenciája révén elindította Japánt azon az úton, ami végül egy egyesített Japánba torkollott és alapjaiban határozta meg az országot.

Ez a manga betekintést enged e zavaros korszak mindennapjaiba, étvágygerjesztő ételei mellett pedig izgalmas csaták, szövevényes dolgok és maga Ken rejtélye hálózza be az embert, és teszi a történetet kihagyhatatlanná.
Plusz készült belőle élőszereplős változat is.

manga, shounen Kategória | Hozzászólás

HIMYM – Így jártam anyátokkal

HIMYmVéget ért az Így jártam anyátokkal, aminek az eredeti címe: “Hogyan ismerkedtem meg anyátokkal”, ami mindjárt fellebbenti a fátylat azok előtt, akik eddig azon panaszkodtak, hogy miért nem az anyáról szól a sorozat, amikor az a címe, hogy “Így jártam anyátokkal”.

A történet első két évada jó volt, utána volt egy kis hullámvölgy, aztán jobb lett, aztán a végére kicsit leeresztett.

A sorozat cseles, de ezt nem értékelte mindenki igazán. Már az első évadban tudták, mi lesz utolsó részben, amit nem spoilerezek el, inkább csak körülírom. A lényeg, hogy nem az a lényeg, hogy hogyan találkozott Ted Mosby élete párjával és ezért volt ilyen hosszú maga a történet. Azóta kijött egy alternatív befejezés is, de ezt csalásnak tekintem. Egy történet vállalja a befejezését, ha már vége van.

2030-ban nyitunk, ahol Ted a gyerekeinek szeretné elmesélni, hogyan ismerkedett meg az édesanyjukkal. Kiderül, hogy a történet igen csak hosszú lesz, hiszen Ted aztán tud mesélni. Megismerhetjük Ted és szűkebb baráti körének 8 éves történetét, benne a szerelmek, csalódások, barátságok és őrültségek elegyével.

A szereplők közül természetesen kiemelkedett egy alak, Barney Stinson, a nagy nőcsábász. Ő volt valahol az éltető ereje a baráti társaságnak és a sorozatnak. Ted a lelke és az esze volt. Én nagyon szerettem a karakterét, mert végtelenül emberi, teli hibákkal, romantikával és egy nagy adag naivsággal. Ám az idő végül is őt igazolta. Lily és Marshall, a sorozatpárja, a szinte összes párkapcsolati bajjal, gonddal és boldogsággal. A legtöbbször öröm volt nézni őket.

A HIMYM mély nyomot hagy a sorozatnézők többségében, bár nem mindenkiben és nem feltétlenül kedveseket. Én mindenesetre kedvelem és kedvelni is fogom.

amerikai, sorozat Kategória | Hozzászólás

Magi – The Labyrinth of Magic – Ezeregyéjszaka másként

magiNa jó, ez nem az Ezeregy éjszaka, de a hangulatát igen is adja ez a kellemes manga, anime.

Aladdin sok évig egy dzsinnel élt, eddig csak tanult, de nem tapasztalt. Most ideje, hogy megismerje a világot, s ekkor találkozik Alibabával, aki nagy álmokat dédelget. Kettejük barátsága és összefogása akár még világmegváltó is lehet egyszer.

Nem spoilereznék el semmit, ezt a történetet el kell olvasni, meg kell nézni és kész. Nem érdemes az első epizódok alapján megítélni, főleg, mert a történet folyamatosan változik, fejlődik. Az első részek után azt hihetnénk, hogy Aladin és Alibaba körbeutazzák a vidéket különböző Tornyok/Építmények meghódítása véget és ez lesz a cél, de nagyobbat nem is tévedhetnénk. A történet bonyolódik, érlelődik és egyre inkább érdekessé válik, a tornyok szinte alig szerepelnek. Sőt, kicsit átugortunk Harry Potterbe is. 🙂

A Magi komikus, de egészen különleges módon drámai, ami nagyon egyedi színezetet ad neki. A szereplők is többnyire jók, Morgiana a kedvencem, és pár ismerős név is felbukkan, például Szinbád személyében.

Bátran merem állítani, hogy kötelező anime/manga polcra kell ezt feltenni, mert amit csinál és ahogy csinálja az jó, és érdekes. Kérés persze, hogy a történet merre tart tovább. Ha negatívat kell említenem, elsősorban az igencsak döcögős elejére tudnám felhívni a figyelmet. Aztán ott van az is, hogy néha tanácstalannak tűnik az egész, mintha az író se lenne tisztában azzal, hova tovább. Ott van még az is, hogy néha túl sok az infó, bár ez az én szerény agyképességeim miatt van, mert nem szeretem ezt a bonyolult magyarázatokat a mágiáról. De ez csak engem minősít, a többiek meg örüljenek neki, hogy van.

Szóval csak is ajánlani tudom, kitartást vele és mágiára fel!

anime, manga, shounen Kategória | 1 hozzászólás

Gravitáció – Ami először nem tetszett, aztán mégis (két vélemény róla)

gravSandra Bullock, részben George Clooney társaságában, megpróbál Földet érni, miután az űrben rekednek.

Én szeretem az elvont, különleges dolgokat, nem mindet persze, és a sci-fi is az egyik kedvelt műfajom. A lenyűgöző látványú Gravitáció szép, Sandra Bullock (Ryan) fejlődése jól kidolgozott volt. Sokan dicsérték a film eme két részét, nem oktalanul, hiszen elképesztő volt. De… nekem nem jött át. Illetve, én tökéletesen értékelem a főhősnő játékát, ami remek volt, de érzelmileg nem igazán érintett meg. Nekem nem adta át a magányt. A túlélés-beletörődés vonal remek volt, de ez az éld túl vagy törődj bele dolog olyan nesze semmi, fogd meg jól. Remek színészi játék és a látvány vitte a hátán a filmet, de jó példa a Gravitáció arra, hogy “tartalom” nélkül az egész legalább olyan üres, mint az űr.

A film jól keltette a feszültséget és az izgalmat, mindenképpen egy A-kategóriás film, efelől semmi kétségem. De nem fogott meg, el fogom felejteni. Amit nagyon sajnálok.

  1. nézés

Második nézésre jobban átjött a film, szinte meghasonultam, mert másodjára valahogy fogékonyabb lettem a film érzelmi vonalára, a szép párhuzamokra, az elengedés, mint motívum csodálatos bemutatására. Bár azért teljesen nem fordulok ki önmagamból, tartom magam ahhoz, hogy a filmben sokkal több lehetőség volt, mint amennyit kihasználtak, ezért éreztem az “űrt”. Visszavonom azt, hogy a filmben nincs tartalom, inkább azt mondanám túl egyszerű volt és valahogy az űrbéli élmény nem adott olyat, amilyet vártam volna tőle.

A lényeg, hogy jó film volt, mégse fogom elfelejteni.

amerikai, film Kategória | Hozzászólás

Dragon Ball és Dragon Ball Z- A shounen alapmű

dbBemutatni nem kell senkinek a Magyarországon talán legjobban ismert animét, a Dragon Ballt és a folytatását a Zedet.

Hogy mért tartom alapműnek? Egy manga, ami eléri a 40. kötetet, már eleve tekintélyt parancsol magának. De persze nem a méret és a hossz a lényeg, ugyanúgy számít a történet, a karakterek és maga a megalkotott világ.

A történet izgalmas harcokat tartalmaz és egyszerűen követhető. Mindig van erősebb és újabb ellenfél és a régi ellenfelek jó részéből pedig a legjobb szövetséges válik a harcokban. Son Goku sokat edz, sokat harcol, megmenti a világot, sőt… . A harcok egyszerűen lenyűgözőek, nem csak véres piff-puffról van szó, hanem olykor humoros, fantáziadús harcokról. Sok harc volt jól megszerkesztve, jól felépítve és élvezetesen tálalva. Az én kedvenc harcom Son-Goku és Tenshinhan (jó, tudom Tien Shinhan, de gyerekként csak TenShinHan volt számomra) második összecsapása a Harcművészetek Nagytornáján.

A történetben a legjobban mindig a Harcművészetek Nagytornáit szerettem. Nagyon hangulatos volt és mindig király, még akkor is, amikor Mr. Sátán szerepelt benne. ÉLvezet volt az összes nagytorna, remek harcok voltak benne.

Persze nem feledhetjük el a nagy Dermesztő elleni csatát, ami kiemelkedett minden csata közül, hozzá képest Cell és Bubu csak összetákolt kísérletek voltak. A történet kiemelkedő része volt még Trunks Terminátorszerű időutazása, ami igencsak jóra sikeredett.

A nagy kérdés, hogy melyik a jobb, a sima Dragon Ball vagy a Z, nos mindkettőben voltak jó és gyenge momentumok. A Dragon Ball szimpatikusabb volt nekem, mert ki nem állhattam Son Gohant.

Igen, Son Gohan olyan pipogya karakter, főleg, amikor elhanyagolta magát a Z-ben a harcok után. Sajnálom, hogy így alakult, de azért nagyobb korára elviselhetőbb lett, ezt meg kell említeni. Chichi karaktere is borzalmas, egy jó kis harcos csajból csináltak egy idegbeteg anyát. Tudom, ez csak a féltő, agyongondoskodó anyák kifigurázása, de hányszor csaptam volna le egy péklapáttal! Sebaj. Szegény Yamcha sose volt nagy figura, csak arra volt jó, hogy gyorsan elintézzék.

Vannak jó szereplők, például Son Goku az örök kedvenc, legyen akármilyen együgyű néha, de ő a legerősebb és a legjobb. És pont. Zseniális Teknős, aki sajnos hanyagolva lett a Z során, perverz de szórakoztató nagyszerű mestere volt Gokuéknak, rá mindig lehetett számítani, ha humor kellett. Ott van még Krillin, a Föld legerősebb embere, aki a “normális” embereket képviseli. Jó karakter volt, semmi különleges, de jó. Az egyik legnagyobb karakter természetesen Vegita, a büszke saiya-jin harcos. Nem lehet nem észrevenni őt a jó értelemben. Személyiségileg talán ő fejlődött a legtöbbet. Bulma félig-meddig jó szereplő. Én bírtam, hogy egy zseni, de egy igazi shounen nő, akinek minden arcban más frizurája van. 🙂 Ifjú Sátán, Piccolo, nevezzük akárhogy, Vegitához hasonlóan gonoszból lett jó, és mind gonoszként, mind jóként remek karakter, nélküle nem Dragon Ball a Dragon Ball.

Maga a kitalált világ is rendkívül egyedi, a stílus összetéveszthetetlen, a legtöbb karakter jól megkülönböztethető egymástól, kivéve néha a saiyajin famíliát. De a világ minden része jól illeszkedik egymáshoz, változatos és érdekes.

A Dragon Ball, de főleg a Z animéje szenvedett a filler részektől, de ettől függetlenül azért élvezetes maradt.

A DB-nek megvannak a maga hibái, de ettől függetlenül egy emlékezetes mű marad.

 

anime, manga, shounen Kategória | Hozzászólás

Watashi ni XX shinasai – Tegyél velem XX dolgokat

watashi-ni-xx-shinasai               Yukina egy fiatal lány, akitől az iskolában félnek ijesztő tekintete miatt, pedig ő csak megfigyeli az embereket. Hogy miért? Mert egy mobil-regényt ír (olyan regény, melynek fejezetei a mobilon olvashatók), és pont kapóra jön hozzá, hogy jó megfigyelő. Igen ám, de hiába híres titokban Yupina álnév alatt, az olvasók egy valamit nagyon hiányolnak a regényből, a szerelmet. Ráadásul Yukinának ellenfele is akad a regényírásban, így kénytelen beújítani. De hogy írjon a szerelemről, mikor azt se tudja, milyen az? El kell játszani valakivel. Ez a valaki pedig Shigure lesz, akiről nem vél túl sok jót főhősnőnk. Véleménye azonban lassan megváltozik.

Ez tipikusan lányos manga, de a szereplők szerencsére nem sivárak. Aranyos a rajzolás, a történet is rendben van többnyire. Néhány szereplő, pl.: Akira eléggé irritál, de amúgy teljesen korrekt az egész. Csajos, érzelmes, néha kissé perverz, de határozottan jó olvasni.
Kiegészítés:
Mindezt majdnem egy éve írtam, azóta annyi változott, hogy a manga a végéhez közelít és egyre jobban húz a feleslegesen szenvedés felé. Yukina naiv és nehezen tud mit tenni a manipulatív ellenfelével, s amíg nem képes őszinte lenni, csapdában lesz.

manga, shoujo Kategória | Hozzászólás