Little Miss Sunshine – A család kicsi kincse

csaladkicsikincse.jpgA magyar címet szidják, nyilván jobban tetszene a “Kicsi Napsugár Kisasszony” tükörfordítás, vagy mondjuk az “Édes, kis napsugár” (én így fordítottam le a címét, de A család kicsi kincse is tetszik).

No, a történet arról szól, hogy egy igencsak problémás család legkisebb tagja, Olive, bejutott a Család kicsi kincse gyerekszépségverseny döntőjébe, ami Kaliforniában van. Így a család bepréseli magát a kisbuszba és nekivág a hosszú útnak, ami minden csak nem könnyű.

Igazán üdítő ilyen filmet is látni, bár majd tíz éve készült, de csak most jutottam hozzá. A fekete humor, dráma, a szereplők életszaga mind-mind emeltek a történeten, ami tipikus és mégis szórakoztató. A film egyszerre humoros és nagyon drámai. Könnyedén adagolja azt a sok súlyos csapást, ami a családot éri, mert valljuk be, rendesen megszívják egész idő alatt. De mégis összeforgácsolódnak és mindenki folytatja tovább.

Ez a film nem fekszi meg a gyomrot, de az arra fogékonyaknál beindítja a bogarat és a kellően tájékozottak tudják értékelni a valódi humorát. Egy igazi, amerikai görbe tükör.

Két dolgot emelnék ki, az egyik az autó és amit szimbolizál. Az autó csak akkor megy, ha mindenki együtt ott van, kicsit kopott, kicsit problémás, de összetartja a családot és a család valóban segíti minden tagját. Ami mindenkire erősen rá is fér. A másik pedig a film végén maga a szépségverseny. Ha annyit mondok, hogy az ottani kislányok egytől egyig igazi szépségversenyesek és ez a valódi fellépő ruhájuk, sminkjük és performanszuk, lehet, hogy máris sokat mondtam. Persze, tőlünk, magyaroktól kissé idegen ez a dolog, ezért is tűnik ez képtelenségnek, de USÁ-ban ez sajnos valóban létező jelenség, nem pusztán művészi túlzás.

Egy szokatlan vígjáték, bő másfél órában, ami egy próbát mindenkinek megér. Egyébként a nagypapát alakító Alan Arkin ezért a szerepért Oscart kapott és a legjobb eredeti forgatókönyvért is kapott egyet a film.

Reklámok
Uncategorized Kategória | Hozzászólás

A holnap határa – Amikor sikeresen adaptálnak valamit Japánból

holnaphatara2014 egyik legjobbnak ítélt sci-fi filmje egy őrnagyról szól, aki nem akar háborúban éles bevetésre menni a Földön káoszt okozó űrlények ellen, de mégis oda kényszerül az első sorba harcolni. Ám, amikor meghal, hirtelen újrakezdődik a tortúra, újra át kell élnie az utolsó ostrom előtti napot és magát az ostrom napját. Egyetlen igazi bajtársa Rita, a verduni angyal, aki átélt hasonlót és szárnya alá veszi a kissé elveszett őrnagyot.

A film, bár, szinte természetesen happy enddel végződik, nagyon szórakoztató, érdekes, Tom Cruise és Emily Blunt karakterei masszív elemei a filmnek. Külön dicsérendő a női főszereplő szerepe és alakítása, egy igazán badass csaj már hiányzott mostanság, és ez a főhősnő tényleg jó. Dicséretes Tom Cruise is, hiszen egy jó filmet is el lehet szúrni, de ő felnőtt a feladathoz és olyan szereplőt vitt a vászonra, aki élő és emberi.

Mint azt már többször írtam, szeretem a sci-fiket és különösen jól esett, hogy egy élvezetes, szórakoztató filmet tudtak összerakni belőle. Nem unalmas, elgondolkodtató is és képes volt egy külön világot, teret alkotni magának, amiben nem lehetett idegennek érezni a szereplőket. Természetesen a látvány sem utolsó, de egy nagyszabású filmnél manapság ez a minimum. Az időutazástól kezdve az űrlényeken, robotokon, futurisztikus világon át a számítógépes játékok világáig sok ismerős elemet találhatunk és ezek egy cseppet sem zavaróak, sőt.

Egyet igazán sajnálok, ez cseppet sem negatívum persze, csupán egy kis apróság, hogy nem tudtuk meg, hogy mi az űrlények célja. Joggal merülhetne fel a kérdés, hogy ilyen filmnél miért is kéne ezt boncolgatni, én viszont úgy érzem, teljesebb lett volna tőle az egész és egy kicsit leszakadtunk volna az űrlények=gonoszok, mert csak vonalról, ami felüdülést jelentett volna ebből a klisséből, dehát, ez van.

Fontos megemlítenem, hogy egy japán light-novel feldolgozása maga a film, és ezután készült belőle egy rövidebb manga is.

Szóval egy szórakoztató sci-fi a műfaj kedvelőinek. Elő a pattogatott kukoricával és jó szórakozást hozzá!

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Ponyvaregény – Pulp fiction

ponyvaregeny.jpgHa valaki szereti a filmeket, óhatatlanul is belebotlik ebbe a szinte megkerülhetetlen alapműbe. Ha nem most, akkor egyszer mindenképp.

Quentin Tarantino egyik legjobb, legismertebb filmje ez, amiben nagyszerű színészek játszanak, ami sokat hozzátesz a történethez, aminek jelenetei nem időrendben pörögnek le a szemünk előtt, a végére mégis megértheti az üzenetet az, aki akarja.

A történetet nem is ecsetelném, durva nyelvezet, erőszak és erős képjelenetek találhatók benne, fűszerezve humorral és váratlak fordulatokkal. A film a posztmodernizmus egyik ékes darabja, s bár sokszor túlzónak hat, nem lehet nem komolyan és igazinak venni a történetet, ami 1994-ben készült. Már maga a történet és a nem lineáris idővezetés is remekül megoldott, de ehhez hozzájön még Samuel L. Jackson, John Travolta, Uma Thurman, Bruce Willis, Christopher Walken és a többiek remek színészi játéka.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Dumb ás Dumber kettyó – 20 év után folytatjuk

dumbesdumberkettyoRitka dolog, hogy egy filmet 20 év után ugyanazokkal a szereplőkkel és rendezővel folytatnak, de ez egy ilyen.

Lloyd egy kórházban van húsz éve, elvesztett szerelme, Mary miatt, s barátja mindennap segíti és ápolja, míg ki nem derül, hogy ez csak tréfa volt. Harry azonban nem tréfál, új vese kell neki, vagy meghal. Egy levél alapján kiderül, hogy van egy lánya és felkerekedik, hogy megtalálja őt, az új vese reményében.

Természetesen és sajnos nem közelíti meg az első film sikerét és kiváló humorát, de azért nem lett kegyetlenül rossz. Valahogy nem volt meg az a fajta báj, mint ami az első részben volt, ami igazán kár. Azért volt benne egy-két jó poén és nosztalgiázni is lehetett. Aki látta az első részt, az sok régi ismerőst s láthatott, például a vak kisfiút, vagy Freidát. Ezek a jó pontok. Sajnos azonban, főként egy vígjátékot nehezen lehet folytatni, s ez esetben nem sikerült túl jól. Azért persze még nézhető, de az első részt meg sem közelíti. Igazán kár érte, mert a mostani nosztalgia-hullámot sikeresen meglovagolhatta volna.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Deadpool – A nagyszájú fenegyerek

deadpoolnagyszajAmikor Wade Wilson (Ryan Raynolds) rájön, hogy gyógyíthatalan beteg, elfogad egy cseppet sem kecsegtető ajánlatot, ami bár elvileg nem az ő érdkeit szolgálná, de mégis kvázi halhatatlanná teszi. És szörnyen rondává, így kész megkeresni és megbüntetni azt, aki ezt tette vele.
Elég furán hangzik így leírva, de durván ez a felállás. A Deadpool 2016 legjobban várt filmjei közül az egyik és nem okozott csalódást. Egy kellően kettyós illető, akinek az erkölcsei igencsak megkérdőjelezhetőek, szabadon jön, lát és próbál bosszút állni. Ahogy maga mondja, ő lehet, hogy szuper, de semmiképp sem hős.
A filmben ezért felesleges bármi morális tanulságot keresni. Deadpool szórakozva és játszva öl és üt, nem kell neki semmi mélyen szántó indok. Természetesen motivációja akad éppen. A történet kellően humoros, fura, szórakoztató, drámai és akcióval teli, a mai igényekhez igazodva. Az embereknek nem csak követendő példákra van szükségük (bár én jobban szeretem az olyanokat), hanem olyan karakterekre is, akik megélik a mindennapok őrűltségét és a lehető leg-nonkomformistább módon élnek. Mélyen legbelül szeretne a néző is a kisördögre hallgatni és azt tenni, amihez éppen csak kedve szottyan. Ez olyan fajta szabadság, amit a mai világban nem tudunk/akarunk kihasználni, hiszen a társadalom egyszerre nyomja el bennünk az ösztöneinket és ad esélyt arra, hogy közösen éljünk embertársainkkal.
Szóval a színészek rendben voltak, bár a “főgonosz” eléggé feledhető alkat. Azt mondják, hogy egy jó főgonosz nélkül a főhős nem is igazán tud kibontakozni, ezesetben azonban Deadpool egyedül is elvitte a hátán a filmet. Természetesen sokat segített, hogy volt egy király csaja, Vanessa és két X-men is csatlakozott, akik jól mutattak a vásznon és klassz karakterek voltak összességében. Akárcsak a taxis, aki üde színfoltja volt a történetnek.
A számítógépes környezetnek én annyira nem örültem, nekem kicsit zavaró volt, de ez legyen az én finnyásságom számlájára írva.
Nem mondanám azt, hogy ez az év filmje, vagy a legjobb, amit láttam, de igenis szórakoztató volt és jó. Olyan lazulós.

Uncategorized Kategória | Hozzászólás

Dumb és Dumber – A dilibogyók

dumb_es_dumber

A ’90-es évek egyik, ha nem a legjobb vígjátéka és pont. Szinte minden része, pontja kiváló, vicces, minden poén üt és az utolsó percig tartja a humorát.

Lloyd (Jim Carrey) és Harry (Jeff Daniels) régi jó cimborák, együtt laknak és igazából egymáson kívül nincs senkijük. Úgy tűnik, szerencséjük sem, mert sem a csajok nem buknak rájuk, sem a munkahelyük nem tartja őket alkalmasnak. És hát mindketten nagyon ostobák. Lloyd egy Aspenbe utazó nő, Mary Swanson/Samsonite, aktatáskáját megtalálja a reptéren és arra készül, hogy visszaadja neki azt. Ám a táskában váltságdíj volt, Mary férje számára. Míg a két dilibogyó Aspenbe tart, utánuk ered a bűnbanda és bizony nem csak hogy hosszú az út a síparadicsomba, de még ott is igen nehéz boldogulnia a párosunknak, akiket az ostobaságuk, pechük és a szerencséjük egyszerre hajt.

Egy ízig-vérig ’90-es évek beli film. Le se tagadhatná. Jim Carrey egy-két éven belül három filmben is szerepelt, (Maszk, Ace Ventura és a Dumb és Dumber), és mindegyiket nagyszerű, szórakoztató történetként tartjuk számon. A humor az, ami eladja az egészet és két főhősünk alakítása. Fenomenális. Aki még nem látta, annak csak ajánlani tudom.

amerikai, film Kategória | Hozzászólás

Szél támad – Hayao Miyazaki utolsó(?) filmje?

the-wind-rises

Egy érdekes filmélményért néha olyan messzire kell mennünk, mint Japán, de ez sokszor igen is megéri. Dicséretes munka, amiért érdemes kiszakadni az amerikai és talán nyugati kultúrából és meglátni más szemével is a világot.

A film egy Jiro nevű fiatalemberről szól, aki repülőgép tervező/mérnök lesz és megtervezi Japán egyik legjobb repülőgépét, miközben ott van szerelme, Naoko, és a nyakukba liheg a II. világháború előszele.

A filmnek annyi mondanivalója van és annyi síkon lehetne értelmezni, hogy hiábavaló lenne részemről az összeset kivesézni, így maradjunk meg egy-két pontnál. A szél, mint motívum a Miyazaki filmek sajátossága, itt ebben a műben a kulcsfontosságú események is mindig akkor történnek, amikor feltámad a szél, nem véletlen a címadás se.

A II. világháború előtti Japán képe roppant érdekes és ennek lefestése, szerintem, nagyon jól sikerült. Aki jártas a történelemben, az talán egy kicsit jobban átérzi azt a feszültséget, amit a film generál. A közelgő háborúnak épp csak foszlányait látjuk, utalásokat kapunk rá és ez éppen elég arra, hogy az ember átérezze azt a nyomasztó érzést, amit talán a rendező ki akart fejezni.

A film háborúellenes, de nem a megszokott módon. Talán ázsiai mértékkel mérve is a főszereplő szokatlanul önzőnek tűnhet, hiszen ő nem a barátságért, szerelemért, másokért alkot, hanem önmagáért. Van egy álma és azt meg akarja valósítani. Tisztában volt vele, hogy csak úgy készítheti el, ha harci gépet készítenek belőle, de őt ez nem érdekelte, mert felülemelkedett a háború-nem háború kérdéskörön. Így, míg a filmben a háborút szolgálja, mégis le akarja tartóztatni, mert nem áll ki a háború mellett. Nagyon érdekes megközelítése ez egy embernek. Azt mondják, vannak, akik csak egymással törődnek, vannak, akik csak másokkal, vannak, akik politikával és eszmékkel és ott van valahol az az ember, aki csak egy álom megvalósításának él, mert érzi, hogy benne van és ki akar törni belőle és képes rá, hogy formát öltsön neki.

Az alkotás gyönyörű eszménye mutatkozik meg előttünk, ami természetesen nem csak a repülőgéptervezőkre érvényes, hanem az összes hasonló alkotóra, művészre. A művészlélek rejtelmeit követhetjük nyomon és azt, hogy az alkotáshoz egy jó adag szeretet is szükséges, ugyanis enélkül elég nehéz valami jót és csodásat a világra hozni.

A film nemcsak Jiro önéletrajza, hanem természetesen Miyazakié is, nem véletlen itt semmi. Ez egy igazi művészi alkotás, ami minden pontjában Miyazaki. Akinek tetszik, tetszik, akinek nem, annak nem, viszont itt áll előttünk háború-ellenes, természetvédelmes és rengeteg témát felvonultató, feltehetőleg utolsó filmjével, hogy még egyszer, utoljára mindenki jól láthassa, hogy ez az ő álma.

anime Kategória | Hozzászólás

Skyfall – James Bond

skyfall

Nehéz a történetet bemutatni anélkül, hogy ne lennék nagyon spoileres, így maradjunk annyiban, hogy csak picit árulok el dolgokat a filmből és inkább a véleményem, semmint a történet túl mélyenszántó elemzése fog következni.

Ez az első James Bond filmem. Mielőtt még bárki azért kötne bele a kritikába, mert nem érteném az összefüggéseket és azért az a véleményem, ami, hozzá kell tennem, hogy természetesen előtte is ismertem James Bond figuráját, M-t, Q-t, rázva nem keverve stb., hiszen ezek már valahol a filmes kultúra részei.

A film képvilága elragadó volt, a jeleneteket jól összerakták, tetszett az akció és az ellenfél motivációja. M kifejezetten tetszett, ahogy Daniel Craig is jó volt, és Eve karaktere is. A főcímdal és a hozzá tartozó bevezető is nagyon hatásosra sikeredett.

Mindezzel együtt valahogy számomra nem állt össze a film egy egésszé, nem éreztem a közönyön kívül semmi mást. Egy filmnek elment, de többször nem nézném meg. Nem ragadott meg. Talán mert sosem láttam még JB filmet ezelőtt? Nem tudom. De unalmas volt, annak ellenére, hogy jó jelenetek voltak benne. Azon én túllépek, hogy Bond minden nőt megkap így vagy úgy, bár szegény Daniel Craig nem az a szívdöglesztő pasi sem hangilag, sem külalakilag, akire azt mondhatnánk, hogy neki minden csaj megvolt. Ezen a fronton kicsit hiteltelen. Hiába történt a végén, ami volt, és hiába szerettem a karaktert, aki végül meghalt, nem éreztem semmit.

Javier Bardem karakterének meleg részét kicsit túl játszotta, én klissésnek éreztem. Ettől függetlenül félelmetes, egyedi ellenfél volt és nagyon karakteres.

A Bond lány annyira jelentéktelen volt, hogy nem is emlékszem már rá. A női karakterekről kiderült, hogy terepmunkára alkalmatlanok, irodában viszont helytállnak rendesen, ami félig meddig jónak mondható. Legalább M és Eve emlékezeteset alkotott. Ők az igazi Bond-lányok, nem az a két másik no-name akárkik, akiket James megfektetett egy kicsit.

Szóval hiányzott a filmből valami kapocs, valami, amit nem tudok megmagyarázni, csak azt érzem, anélkül a film üres volt és ennél fogva túl hosszú is.

A csavarok jók voltak, a karakterek is és a jelenetek és mégis valami hiányzik. A James Bond varázs? Ki tudja.

angol, film Kategória | Hozzászólás

Luck Stealer – A szerencsetolvaj

ls

Kurusu egy érintéssel ellopja bárki szerencséjét. Ami azért rossz, mert minél kevesebb valakinek a szerencséje, annál hajlamosabb betegségre, balesetre és ha elfogy minden szerencséje, a halálra. Kurusu lánya, Karin, születésétől fogva kevés szerencsével rendelkezik, mondhatni, neki a mindennapi túléléshez is szerencse kell. Így az apja tölti fel szerencsével mindennap. De kitől lopjon ő szerencsét? Hát a rossz emberektől, így kvázi bérgyilkosként dolgozik. De honnan ered az ereje? És a lányát vajon meg lehet menteni?

Csak kb. 50 fejezetes manga, érdekes olvasmány, bár a vallásos-vonal elég gyengére sikeredett és a történet maga alakulhatott volna sokkal jobban is. Sajnos a rajzolása is bántóan vacak egy mangához képest. De egyszer érdemes elolvasni. Az eleje jó.

manga, shounen Kategória | Hozzászólás

Banks úr megmentése – Történet a Mary Poppins megfilmesítéséről

"SAVING MR. BANKS" SMB_05582FD Walt Disney (Tom Hanks) shows Disneyland to "Mary Poppins" author P.L. Travers (Emma Thompson) in Disney's "Saving Mr. Banks," releasing in U.S. theaters limited on December 13, 2013 and wide on December 20, 2013. Ph: François Duhamel ©Disney Enterprises, Inc.  All Rights Reserved.

“SAVING MR. BANKS”
SMB_05582FD
Walt Disney (Tom Hanks) shows Disneyland to “Mary Poppins” author P.L. Travers (Emma Thompson) in Disney’s “Saving Mr. Banks,” releasing in U.S. theaters limited on December 13, 2013 and wide on December 20, 2013.
Ph: François Duhamel
©Disney Enterprises, Inc. All Rights Reserved.

P.L. Travers, a Mary Poppins könyvek írónője Los Angelesbe utazik, hogy sok-sok év után átadja a megfilmesítéshez a jogokat Walt Disney-nek. Na persze, ezt nem szívesen teszi.

Számomra teljesen meglepő volt a sok-sok lehúzó kritika ezzel a filmmel szemben, de azt hiszem, hogy ahány ember, annyi vélemény van.

A filmet meg lehet nézni anélkül, hogy ismernénk Mary Poppinst, de ha láttuk, az sem probléma. Szóval a film arról szó, hogyan győzi meg Walt Disney Mrs. Traverst arról, hogy érdemes neki eladni Mary Poppins megfilmesítési jogait. Az írónő azonban nagyon előítéletes Disney-vel szemben és (talán joggal is) attól tart, hogy túl nyálas, gyerekes, értelmetlen lesz a története, márpedig számára a karakterei olyanok, mint a saját családja. Tulajdonképpen azok is, hiszen róluk mintázta őket, ezt a film során előbukkanó flashbackek is erősítik, illetve megmagyarázzák. Szóval, hogy egy pénzéhes üzletember lesatnyítsa őket valami tündi-bündi rajzfilm figurává teljesen kizártnak tartja. Vele szemben ott van Disney aki csak azt a látja a nőben, hogy ő egy makacs, kényes, brit, aki nem érzi át az amerikai érzést. A film lényege tulajdonképpen, hogy Mr. Bankset kell megmenteni. Sajnos a való életben csak egy alkoholista, lecsúszott bankár volt, aki bár szerette a családját, nem volt képes értük megjavulni, leszokni és meghalt. Travers a könyvön keresztül próbálta megmenteni őt, és attól tartott, hogy Disney nem erre fókuszál majd, nem érti a lényeget és ezzel elveszik a munkássága és maga a karakter, akit alkotott.

De aztán Disney rájött, hogy nem ismerte meg az írónőt, így természetes, hogy nem értette, mit akar a nő valójában, így kölcsönösen megismertek egymásból egy darabot, tanulságul hagyva számunkra,hogy előítéleteink lebontásában az egymás valódi megismerése segít a leginkább.

A filmet giccsesnek tartják és felrójják neki, hogy szándékosan torzítja a valóságot és a karaktereket, akiket sokkal jobbnak ábrázol, mint amilyenek valójában voltak. De ez nem dokumentum film és nem is a nagybetűs Igazságot akarja megmutatni, ez csak egy film, aminek van mondanivalója, ami nem sallang, hanem valami értékes.

Valamint nagyszerű színészi játék, Emma Thompson és Tom Hanks jóvoltából tette a filmet még jobbá, mint arra bármikor is számítani lehetett volna. A trailer nekem se volt meggyőző, teljesen véletlenül néztem meg a filmet egy álmos reggelen és egyszerűen elvarázsolt.

amerikai, film Kategória | Hozzászólás