Egy film, ami egyszerre jó és rossz. De inkább rossz.
Burt Wonderstone (Steve Carell) gyerekként vacakul élt, de rájött, a bűvészeket mindenki szereti. És ehhez talált egy társat is, Antont (Steve Buscemi). Felnőtt korukra befutnak, de aztán belefásulnak a munkába, Burt elviselhetetlen és beképzelt lesz többek közt. Egy új “bűvész” Gray (Jim Carrey) viszont felkavarja az állóvizet és elveszi Burték közönségét. Még Nicole, pardon, Jane (Olivia Wilde) is Gray-jel dolgozik, holott az a fazon undorító. Burt és Anton szakítanak, mi lesz így?
Olyan C vagy D kategóriás vígjáték. Én amúgy se vagyok oda Steve Carellért, ez a film sem vitt közelebb hozzá. Nem volt vicces. Ellenben Jim Carrey-nek jól állt az izmos test és a hosszú haj és még karaktert is adott a figurájának. Lássuk be, a folyamat, ami azt jelképezné, hogy Burt hogyan látja be, hogy mi a bűvészet igazi célja elég tompára sikeredett. Kidolgozatlan és nagyon sótlan. Jim Carrey figurája ezzel szemben élt, látszik, hogy Carrey az elemében volt. Ez megy neki a legjobban.
Amúgy a film baja nem a szereplők, ők jók volt, Steve Carell is, de a történetet valahol elszúrták. Nehéz megtalálni azokat a pontokat. Talán egy kicsit olyan, mintha 20 ember írta volna külön-külön a forgatókönyvet. Egy filmmel sosem az a baj, hogy “ezt már láttuk”. Ez nem lehet kifogás. Egyszerűen nincs meg a varázsa, a film ugyanolyan szemfényvesztés, mint a bűvészet. Csak kevésbé szórakoztató. VISZONT volt benne jó pár haláli poén. Egyszeri nézésre alkalmas, ennyi.
misztina 